Az útmutatás

Annyiszor elmeséltem már ezt a történetet, de mindig szivesen teszem. És most újra elmesélem, de csak neked, mert ez egy olyan történet, amelyet csak különleges emberek érdemelnek meg, a barátaim.
Elmondtam már másoknak is..azt hittem elgondolkodnak. Azt hittem látni fogják azt, amit én megéltem. De nem. Csak jobban kezdtek kételkedni minden láthatatlanban. Ha valamit még nem láttál, az nem jelenti azt, hogy az nem létezik. De én mesélek neked róla.

Több, mint három évvel ezelőtt történt. Egy reggel nyugtalanul ébredtem. Nagyon furcsa álmom volt. Pesten voltam, és kétségbeesetten kerestem egy utcát. Rohangáltam eszeveszettül, tudtam, hogy ha nem találom meg, nem vagyok biztonságban. Aztán egyszer csak vége lett az álomnak, és én már nem emlékszem, hogy milyen Béla is volt az, és hányas szám.
Telt az idő, feledésbe merült az álom, már azt a pár interneten Béla utcát-keresős élményt is elfelejtettem, amit az álom után valami csodára várva éltem át. Semmi sem történt, sehol semmi csoda. Tanultam, ettem, ittam, aludtam,szerettem, mérgelődtem, kacagtam, hagytam, hogy teljenek a napok, az évek, gyűljenek az emlékek.

Nyár volt. Kerestem a Koránt itthon, magyarul. Nem volt. Megigérték, hogy meglesz.
December lett. Korán még nem volt. Kitört a háború és a véres gyermekarcok láttára még érdekesebb lett a Korán, még értékesebb a Szentföld. Februárban útrakeltem.
-Miért is mész ilyen hosszú időre?
-Gondolkozni...megtalálni a Koránt magyarul.
-....-csendben nézett, értetlenül, de valamilyen titokzatos módón mégis érezte azt a belső útkeresést, amire én elindultam megkeresni a választ.

Magyarul kell. Csakis magyarul, és csakis a könyv. De hát ott van az interneten...vagy megvan angolul is, az egész, sőt, könyv is...nekem mégsem kell. Mért nem adtam fel, nem tudom...könyvet kerestem ott, ahol senki nem találhat.
Bejártam Pest utcáit, könyvesboltjait, antikváriumait, de sehol semmi.
-Felejtsd el!-hangzott mindenhonnan a bátoritó válasz.-Nem adják ki már több mint húsz éve magyarul. Ami van, az is csak antikváriumban lehet, de nagyon ritka.
Teltek a napok, de sehol sem találtam.
-O, Uram, ha valami közöm kell legyen ehhez az egészhez...add, hogy találjak egy magyar nyelvű Koránt!-rebegtem elfáradtan,s megfagyva Pest végtelenségbe nyúló utcáin.
Voltam mecsetben. Ott sem segitettek, nem volt. Elmentem tanulni egy lány-körbe, nekik sem volt.
Egy kétségbeesett napomon leszólitottam egy lányt az utcán. Szép rózsaszin kendő volt rajta, én meg nagyon fáradt voltam már.
-Nem igaz, hogy egész Pesten nincs egy magyar forditásu Korán! Szerinted, hol találhatnék?
Nézett fucsán, majd előkapott egy papirkát és rákanyaritott pár betűt.-Ide menj, ez egy mecset, hátha van nekik.
-Nem, nincs, már voltam mecsetben.
-De ez egy másik, próbáld meg ezt is.
Felültem a villamosra. Leszálltam, ahol kellett. Naivan kerestem a nem létező minaretet, vagy legalább egy kaput, ahol bemehetnék, de nem találtam, igy bementem az eredetileg felirt szám alá, ami egy könyvesbolt volt.
Azt mondták nekik sincs, de próbáljam meg az ezoterikus boltot egy házszámmal lejjebb.
Illedelmességből nem nevettem. De amikor kiléptem a boltból, az volt az első szavam: -Ezoterikus boltban...na persze...
De azért bementem oda is, megcsapott a szantálfa-füstölő illata, hallottam a csillingelő csengőt, ahogy beléptem az ajtón, talán még kristálygömb is volt az asztalon.
Kételkedve ejtettem ki a szavakat a számon: Korán van?
A hölgy elsétált a polchoz, levette a Könyvet, és a kezembe nyomta:-Szerencséd van. Nagyon ritkán van és mindig sokan keresik.
Álltam a Könyvvel a kezemben és nem tudtam mozdulni. Ennyi idő után mégiscak megvan..
-Marad?
-...ho-ho-hogyne...persze...ébredtem meg a tűnődésből.
Kiléptem a boltból, s csak annyi jutott eszembe:-Köszonom, Istenem!

Két hónapja vagyok már muszlim. Ülök a buszon, s nézem a rohanó világot. Vajon ők gondolnak arra, amire én? Félnek-e a haláltól, vagy tudják mi vár rájuk? Mi a különbség köztünk? Nagy különbség van...elég nagy. Én muszlim vagyok, a többiek meg itt velem, a buszon nem. Furcsa érzés...
Vajon..jól döntöttem-e? Nehéz muszlimnak lenni olyankor, amikor mindenki utál, mindenki kötekszik, s hiába magyarázod újra és újra, mintha soha nem akarnák megérteni mi is az Iszlám. Lehet rossz úton járok? Hogy is kerültem én ide?..jaj...igen...Pest...ezoterikus üzlet. Milyen furcsa is volt az a történet, micsoda véletlen egybeesés, hogy pont ott,pont akkor...Hol is volt az?
Igen, emlékszem...a Bartók Béla utcán!
Béla?! Béla utca?!?!?!?!?!
-Uram, Istenem! Tied minden dicsőség, minden áldás! Minden hálám Téged illet, hogy elvezettél az Egyenes Útra!
Most csak adj erőt, hogy felkeljek ebből a buszülésből, és anélkül, hogy elájulnék a lenyűgözöttségtől, le tudjak szállni a buszról...