2010. febr. 26.

Álom

















Történt már veled olyan, hogy amikor felébredtél azt hitted, csak álmodsz? Ez egy rossz álom, és nem lehet igaz. Az igazi világ az, amit otthagytál. Pedig nem igy van. A reggel hideg és álmos, nyűgös és lusta, te pedig mindezekhez csatlakozol. Bambán nézel magad elé: -Na ne, már megint reggel van.
Kidugod a lábujjad a paplan alól: -Fúj, ez hideg! Gyorsan visszabújsz és a fejed fölé húzod a paplant: -Nem megyek sehova. Én nem ebben a világban akarok élni. Az a másik világ odaát, az sokkal szebb...de jó lenne visszamenni.
Végül ugyis kikelsz az ágyból, s következő este ugyse álmodod majd ugyanazt, addigra már talán el is felejted, mivel ébredtél a reggel.

A Végső időkben kevés hamis álom lesz majd. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: Ez amiatt lesz, mert a prófétaság és ennek hatása időben már olyan távoli lesz, hogy a hivők maguk lesznek azok, akik olyan álmokat látnak, amelyek jó hirt hoznak, vagy megerősitik őket hitükben.
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: Az álmok három félék lehetnek: Allahtól jövők, olyanok amelyek felzaklatnak, azok a Sátántól, és olyanok, amikről az ember ébren gondolkodik, de csak álmában látja meg.
(al-Bukhaari, 6499; Muslim, 4200)

Én pillangókkal álmodtam. Egy kertben voltam. Olyan erdőszerű kertben. Fák a távolban, minden szép zöld, és egyszercsak előbukkan egy tarka madár. Olyan pompás szinekben, amilyeneket még talán nem is láttam. Felsuhan, s az égen repked tovább, s mire újra a füvet nézem az telis-tele van ragyogó szinű pillangóval. Ahogy megmozgatják szárnyaikat a szinek csak kavarognak, mint egy szivárvány-kavalkád. Ahogy körülnézek mindenütt ott vannak, suhognak a szárnyak, kábitanak a szinek.
Újra felreppen az a tarka kis madár, mi az? Paradicsommadár? Vagy tán ez a Paradicsom?

Ha nem lennék muszlim, soha nem jutna eszembe...



Kendőt kötni éjszakára-na nem azért, mert azt egy muszlimnak kéne, csak amiatt, hogy ronda hideg van ebben a szobában :(
Még véletlenül se átrohanni a szobán cipővel-mert koszos? igen, de azért csak egyetlenegyszer, és gyorsan, csak lehet...nem, nem lehet, hogy az imámat, ha lehet, legalább evvel ne rontsam el.
Elolvasni a kaja összetevőit-hogy lássam egészségesen eszem-e? azért is, de azért is, hogy lássam hogy hazudnak a termelők, s hogy a csirke virsli valójában szalonnából van.
Istenre gondolni, ha megmosom a zöldséget a levesbe-pedig minden jócselekedet előtt jó megemliteni Allah nevét, megemlékezni Róla. Zöldséget mosni pedig biza jó!
Örömmel megenni a maradékot-hogy ne romoljon meg...nem az én szokásom, kit érdekel, van elég hely a szemétben...nem, nincs...mások éheznek, én meg pazarlok? Ez igy nem okés. Ha már főztem, egyem is meg, s ha utána robbanok szét a jóllakottságtól kapjon el egy kicsit a szégyen, hogy más meg éppen hal éhen, miközben én dőzsölök.
Mosollyal kelni hajnalban-munkába? esetleg oda is...de az első az ima!
Későig fentmaradni céllal-blogot irni :D ...nem csak. Witr imára.
Félálomban Istenre gondolni-pár napja olvastam egy hadiszt arról, hogy volt egy ember, aki, ha megfordult álmában egyik oldaláról a másikra, azt mondta: Allahu Akbar!-2 napja csinálom, alhamdulillah...inshaAllah tart még tovább is.
Leülni amikor iszom vagy eszem-mert sokkal egészségesebb, az étel könnyebben emésztődik...de amiatt is, mert szunna.
Egészségesen étkezni-mert az jó?! Dehogy jó, sokszor semmi ize...de Allah nem azért adta "kölcsönbe" a testünket, hogy teljesen feléljük.
Mosolyogni ha nincs is kedvem-ha nincs kedvem, nincs kedvem!...de azért a mosoly is szunna.
Megbocsátani, ha vérig sértettek-mert mindnyájan testvérek vagyunk!
Komolyabban elgondolkozni az időbeosztásomon-mert megint éjszaka van, hajnalban kelek, és mégis tétlenül telik el a napom...az egyik dolog meg, ami számon lesz kérve pedig az időbeosztás...Jó éjszakát!

2010. febr. 20.

NO nő-amikor nekem a csomagolás is számit


Eljön az ember külföldre, azt hiszi itt, mivel tanultabbak az emberek, mint sajnos sok muszlim országban, ahol a jelen hatalom nem engedi tanulni a saját népét, testvéreit-itt okosan, és helyesen gyakorolják az Iszlámot az emberek, hiszen ha tanultak, olvasnak, és okulnak belőle. S minél több a tudás annál jobb!

De meg kell hagyni, mindenhol lehet csalódni. A Mindenható Allah talán nem hiába osztotta fel igy a világot, és küldött bennünket pontosan oda, ahova megszülettünk. Próbatétel itt minden...


Mecsetbe indultam pénteken. Új vagyok itt, nem tudom, mi hol van. Ki is néztem ezért interneten azt a mecsetet, ahova szivesen elmennék, hisz közel van. Elindultam jól felöltözve, egy egésznapos felfedező-túrára, fő célként a mecsettel. Odaérek, nem tudom kinyitni az ajtót. Telefonálok, nincs válasz. Talán csak később lesznek itt, amikor imaidő van. Elkóboroltam, körülnéztem, s végre, idő lett, visszatértem. Megfáradt vándor, aki csak Istent szeretné magasztalni, már alig vártam, hogy bent legyek. Csakhogy nem lehetett.

Jönnek a férfiak tömegesen, nyitják az ajtót.

-Erre van-e a női bejáró?

Mosolyogva: -Nincs női bejáró.

-Mármint, hogyhogy...? nézek értetlenül.

-Úgy, hogy ide nők nem jöhetnek.

Állok hüledezve, csak bambulok magam elé, tátott szájjal, nem tudom eldönteni, hogy köpjek, vagy nyeljek, igy végül csalódottan továbbsétálok, nem kissé felbolygatott szivvel.

Ahogy sétálgatok, telik az idő és sehogy nem találok egy nyugodt és tiszta helyet, ahol imádkoyhatnék. Vagy sokan járnak a parkban, vagy patkány ugrik ki a közeli bokorból, ahova leborultam volna. Szorit az idő és az igazságtalanság elleni szivből jövő undor hatja át a szivem.

Telefonálok.

-Assalamu aleykum! Panaszt szeretnék tenni....mi az, hogy nők nem szabad menjenek a mecsetbe?

-Igy van ez már 30 éve, a mi mecsetünk kicsi, és mindig tele van, ezért nem jöhetnek nők ide.

-Annak idején, áldott Prófétánk idejében a nők a férfiak mögött imádkozhattak.

-Igen, igen, de a mi mecsentünk 30 éve csakis férfiakat fogad, mert sokan vagyunk.

-Jó. Ezek után meggondolnám, hogy annyi férfi mellé beállnék-e én is, de nem szabadna azt mondani: Ide nő nem jöhet...

-Köszönjük, Allah áldjon, assalamu aleykum.

-...igen....salam...

Shirk



Angliába indultam volna dolgozni, mikoris eldicsekedtem, hogy mashaAllah bizony egy iraki csaladhoz megyek. Miért nagy dolog ez? Hát nekem azért, mert muszlimok, arabok, helál húst esznek, nem isznak, s nem kell félnem attól sem, hogy rumos csokit találok az asztalon, s talán még arabul is megtanulhatok.
Szóval, igen, irakiak.
Mertem ezt másnak is igy elmondani, s rögtön jött a válasz: -Te jó ég! Ez shirk!
Tárgyaljuk egy kicsit ezt a szót. Szép szó, egészen félelmetes. Azt jelenti: társitás.

"Vannak az emberek között olyanok, akik Allah mellé bálványokat helyeznek, akiket úgy szeretnek, mint Allahot. A hivők azonban erősebbek Allah szeretetében. Bárcsak látnák (már itt az evilágon) azok, akik istentelenek, azt, amikor majd szemtől szemben lesznek a büntetéssel, (s látják), hogy minden erő Allahé, és, hogy Allah hatalmas a büntetésben. "(2:165)


Az, hogy a Siták miben társitanának, még mindig homályos, hisz a Korán mindenkinek egy, és mindenkire ugyanazok a parancsolatok kötelezőek-első számú pedig az EGY Isten elfogadása. Utána pedig a többi négy is az öt alappillérből ugyanaz, hisz mind imádkozunk, mind böjtölünk, mind fizetjük a zakátot, mind elmegyünk inshaAllah a zarándoklatra.

Itt vagyok, irakiak, helált eszünk, imádkozunk, és elvagyunk teljes egyetértésben. Senkit nem látok társitani, bár nem is az én dolgom ezt meglátni. De hogy miért kellene a Sitáktól félni, ezek után még nagyobb rejtély marad.


"Hiszen a hivők testvérek. Szerezzetek hát békét a két testvéretek között és féljétek Allahot! Talán könyörületre nyertek."(49:10)

2010. febr. 4.

Ha a szavak ölnek

Voltam egyszer egy esküvőn. Összeultünk, lányok és kaján vigyorral az ajkunkon beszélgettünk a menyasszonnyal. Mosolyogtam én is, mig egyszer meg nem kérdezte valaki:
-Na és te? Nem akarsz férjhez menni?

Pár héttel később a nálam pár évvel fiatalabb lány, akiből azelőtt lett feleség, kiváncsian vett kezébe egy könyvet. Mint, ahogy mindannyian tettük a többi könyvvel. Körbement mindegyik könyv mindenki kezén, kivéve egy, az ami az ő kezében volt. Legtöbbünk szerint ez volt az egyik legérdekesebb: Hogyan neveljük az Iszlámra gyerekeinket.
Mivel engem is érdekelt volna, elkértem, de jött a válasz:
-Minek neked ez a könyv? Nekem úgyis valószinüleg hamarabb lesz gyerekem, mint neked.

Rendeltem anyukámnak egy fülbevalót és egy medált. Arany napocskák, középen narancssárga kő, amiben meteorit darabkák. Úgy gondoltam kedves lesz úgy átadni, hogy:
-Úgy szeretlek, még a csillagot is legoztam az égről.
Másnap, miután munkából jött haza, megkérdeztem, mit szóltak a kollegák:
-Na látod? Mégis csak szeret téged a lányod.

És mondd az én szolgáimnak, hogy úgy beszéljenek, ahogy az a legillendőbb! Bizony a Sátán a viszály magvait hinti el köztetek. Bizony a Sátán nyilvánvaló ellensége az embernek. (17:53)

Illendő beszéd és megbocsátás jobb az olyan adománynál, amelyet zaklatás követ. Allah gazdag és kegyes. (2:263)