2016. dec. 1.

Sors, vagy szabad akarat?

Allah mindent tud, mindent lát. Ő az Elrendelő. Kicsit úgy képzeltem el ezt az egészet, mint egy szerteágazó fát. Ő tudja, hogy mi mit fogunk dönteni különböző helyzetekben, melyik ágon indulunk el. Azt is tudja, mi lenne, ha másképp döntenénk. Minden lehetséges forgatókönyv meg van írva, de a döntés a miénk, hisz a szabad akarat enélkül értelmét veszítené. Allah pedig nem tart minket mesterséges illúzióban! Miért akarjuk "rákenni" Allahra a döntéseink következményét? Miért nem tudjuk elfogadni a mások döntéseit, és az azok következményét? Miért van az, hogy, amikor feladunk egy küzdelmet, annyival intézzük el, hogy "ez volt Allah akarata"?
Van egy hadísz, ami az Allahra való hagyatkozásról szól. Röviden: kösd ki a lovadat, ÉS bízd Allahra. Tedd meg azt, amit meg kell tenned, aztán pedig hagyatkozz Allahra. Ha ezt megteszed, és ennek ellenére megeszi az oroszlán, nem mondhatod azt, hogy ez Allah akarata! Nézd meg, vajon jó helyre kötötted-e ki? Mert, ha oroszlán barlangjába kötötted, nem jó helyen volt, s ez nem más, mint a te cselekedeted logikus következménye...
Lelkünknek gyógyír a hit. S mégis oly sokszor csukjuk be a szemünk, s takarjuk el az igazságot ahelyett, hogy bátran-Allah segítségével-szembenéznénk vele, szembenéznénk valódi önmagunkkal, hibáinkkal s erényeinkkel.

Ma azon gondolkodtam, hogy nem lesz elég a pénzem bevásárolni. Közben eszembe jutott, hogy valahol lapul egy kis dugipénz. Előkotortam, kifizettem a szükségest. Aztán továbbsétáltam. Megakadt a szemem a könyvesbolt hatalmas akcióin...bementem, gyerekkönyveket nézni. Hát mit ad Isten...a sors, az eleve elrendelés?! Találok egy kincset az arab kultúráról, tudományról, gyerekeknek! Benézek a pénztárcámba...pont annyi pénzem maradt. Tetessem félre? Holnap visszajövök. Mi van, ha holnap nem tudok jönni, vagy holnap másra kell a pénz? Mi van, ha mégsem teszik félre és valaki megveszi? Elrendelés? Allah akarata? Az igen, hogy ilyen könyvre bukkantam, az is, hogy ennyi pénzem volt...de az, hogy ma vettem meg, és nem holnap, nem tetettem félre, és nem kerestem más könyvesboltban, nem rendeltem meg neten...az szabad döntés, és szabad akarat. Azt nem befolyásolhatom, hogy Allah mit ad elém. De azt igen, hogy mit kezdek vele...s a döntés, amit hozok, minden egyes lélegzetvételemmel vissza fog köszönni az Ítélet Napján, mint következmény, amivel el kell számolni.

2014. júl. 21.

Az összeomlás



Vihar van. Sötét, és félsz. Összecsapnak fejed felett a fekete hullámok, rémisztően dörög, és minden egyes hang a szivedbe nyilall igazságával. Remegsz a félelemtől és sóhajtani sem kapsz levegőt. Egyedül vagy, de mégsem. Allah mindig figyel, bár elbújsz Előle. Nyomaszt a bűn. Becsukod a szemed, és azért könyörögsz, hogy legyen elfeledve, kitörölve. De, mint vésett betű, ott áll a Könyvedben. Mi lesz most? A napok telnek, az elme meg-megreked. Feledve sose lesz. Megbocsátva igen. Mert Allah Kegyelmes, Irgalmas, és Ő a Megbocsátó. A nap újra kisüt majd. Végigragyog a horizonton, és bevilágitja a szivedet, szivárvány szinekkel végigsöpri az emlékeket és új erőt ad. Allah Kegyes. Te nem vagy. Még magaddal sem. Engedd el a bűnt, az emléket, a haragot. Bocsáss meg. Magadnak is....hisz Allah megbocsát.

Ó, ya Rabb, kérlek, kérlek felettesd el a vihart, és hozz újra napsütést! Add Uram, hogy fogadjam el Kegyelmedet! Amin

Állnék Te elotted, Ó Uram, de félek. Félek Eléd állni, pedig közelebb vagy hozzám, mint a saját nyaki ütőerem. Mindent tudsz. Azt is, amit én nem. Talán, ha nem szólok Hozzád, megszűnsz létezni. Nem. Az a lelkiismeretem, a lelkem, aki lassan meghal Hiányodban. Leborulásom gyors, sietős. Hisz megrémülök Tőled, talán hirtelen lecsapsz és elpusztitasz bűneim miatt. De, hát ezt megtehetnéd bármikor. És nem teszed. Mert talán van mit tennem még, van miért itt lennem. Mutatod az utat, de én megvakultam. Nyisd fel újra a szemem, ó, Allah, nyisd fel a szivem, az elmém. Add, hogy az utadon járjak. Segits újra felkapaszkodni. Annyira letértem róla. Elsöpör az evilág, a bűn, az évődés, a tépelődés.

 Adj egy tisztán felcsengő Fatihat az életembe!

"Allah, a Könyörületes és az Irgalmas nevében.
Hála Allahnak, a teremtmények Urának,
a Könyörületesnek és az Irgalmasnak,
aki az Ítélet Napját uralja!
Téged szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért.  
Vezess minket az egyenes úton,
azoknak az útjára, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén!"

2012. szept. 12.

Mókuskerék



Pörög a körhinta, körbe-körbe, széditőn. Leugrik egy kislány, kiszáll a játékból.
Őrület. Szédület. Elege volt már, mérgesen néz rá. Mire jó ez?! Hisz ha leszáll, ugyis rosszul lesz. De kell a pörgés, a vidámság, nem lehet feledni a hajába kapó szellőt, ami vegig suhog nehéz fürtjein, s libbenti tova gondjait. Pedig kivülről nézve bődület. Butaság, sőt, kész őrület. Szive mégis visszahúz. Nehéz követ visel keblében: egy görcsös ragaszkodást, mely lélegzet nélkül hagyja, mig ujra vissza nem ugorhat. Pedig tudja, hogy a körhinta csak móka...

A körhinta még meg sem állt, a kislány újra rátalált.
Pörög a körhinta körbe-körbe széditőn. Ül rajta a kislány - könnyek közt.




"...És aki Allahra hagyatkozik, annak Ő elegendő..." (65:3)

2011. okt. 24.

Csodák elrontója


Szellőként libben fel lelked, s száll a magasba, repül, megállithatatlan, egyre közelebb kerül Urához, már-már érzed a Paradicsom illatának reményét. Szivedet a szeretetnek oly ereje járja át, melyet még érezni is nehéz, mely vénáidat fesziti, ereidből kicsorduló forró vérként árasztja el egész lényed. Minden részed Urad szinét áhitozza, összhangban önmagaddal, az Ő törvényeinek magadat alávetve, apró porszemként a földön mégis felhőnek érzed magad, ki átkarolná örömében az emberiséget, sziklának, mely alázatosan áll Ura előtt, arany-búzatáblának, mely a szélben meghajol Ura előtt áhitatban, tenger hullámjának, mely engedelmesen leborul, majd elcsitul.
S mig te tovarepülnél, hirtelen az evilág húz vissza. Mint nehéz béklyó, magához láncol, s nem enged felemelkedni. Önmagadba tekintesz, és a belső hang zúg-búg, mig felhőböl nem leszel már, csak esőcsepp, mely a szürke semmibe hull.
Visszaesel az evilági zűrbe, zajba, szürkeségbe, melyet hit fénye nem ragyog be, melyet bűn hegyére épitettek, s mely makacsul, várként áll a magasban, csillogásával bevonzva minden tekintetet. Vicsoritva nézhetsz tükörbe. Ott áll ő, az a kis mértéktelen, kételkedő, minden csoda elrontója: -Üdvözöllek, nafszom!

"A Napra és reggeli ragyogására,a Holdra, amikor követi,a nappalra, amely fényessé teszi,és az éjszakára, amikor befedi!Az égboltra és arra, aki építette,a földre és arra, aki kiterítette,a lélekre és arra, aki megformálta,és sugallta néki a bűnösségét és az óvakodását!Boldog, aki megtisztítja azt,és csalódott az, aki megrontja."(91:1-10)

Ima


Egy atom.
Egy sejt.
Vér, csont, szövetek.
Hajszálvékony csatornákon száguldó vérvörös nedű.
Sziv, mely dallamosan dobog.
Test, mely alázatosan leborul Ura előtt.

Piros-fekete: szőnyeg.

Agy, melyben moziként peregnek le a képek: atom, sejt, szövetek, vér, sziv.
Lélegzet. Sóhaj. Meghajlás, leborulás. Csend. Áhitat. Bűnbocsánat és hála.
Alattad a fekete föld, ahova sápadtan, testedben megfáradtan, lélekben reménnyel telve, vagy megrémülve kerülsz.
Feletted az ég, ahova elvágyódsz, ahova lelked repülne. S gondolatban meg is teszi.
Felhők, csillagok, véget nem érő pályák, üstökösök, Hold, Nap, bolygók, végtelennek tűnő univerzum. Ködös felhők, melyen tovább nem léphetsz a Tudás birodalmába.

Onnan tekintesz le magadra, s meglátod valódi éned. Lelked igazi lényét. Egy vagy te, az összes többi porszem közül. Csak egy atom, a világ lélegző testében, mely, csakúgy, mint te, meghajol Ura előtt. Univerzum, bolygók, Nap, Hold, üstökösök, pályák, csillagok, felhők, sziv, vér, szövetek, sejt, atom-mind Allahot szolgálják. Visszatértél az utazásból. Szolgáld hát te is tovább, engedelmesen!

"Ti hívők! Hajoljatok meg, boruljatok le, szolgáljátok Uratokat és cselekedjétek a jót! Talán boldogultok." (22:77)

2011. ápr. 3.

Ha nagy leszek...


Leszek tűzoltó, hajóskapitány.
Űrhajós és katona.
Orvos és bira.
Telnek az évek, s gyúlnak a tüzek, és én nem vagyok sehol.
Hajók száguldanak, de nem velem.
Rakéták repülnek messzi bolygókra mással a fedélzeten, s mások halnak meg helyettem a harcmezőn.
Nem gyógyitok senkit, s örülök, hogy saját dontéseimet bizalommal hozom meg.

Leszek közgazdász.
Leszek békeharcos, újságiró, riporter.
Leszek rendőr, detektiv és katona.
Leszek politikus.
Megállitom a lopást, feljelentem az igazságtalanságot. Közzéteszem a hazugságokat és kinyomozom a furcsaságokat.
Kardot rántok az elnyomók ellen, s kiszavazom a gonoszt.
Nem, mindez...nem én leszek.

De leszek feleség.
Leszek anya.
Leszek menedzser, bankár, ápoló, orvos és titkár a saját házamban.
Leszek mesemondó, szinész és bábos.
Leszek tanitó és pszichológus.
Leszek szakács és takaritónő.
Leszek királynő és néha beállok békának is.
Vajon...leszek?

"Mondd: "Ó Allah! Tiéd az uralom! Annak adod az uralmat, akinek akarod, s attól veszed el, akitől akarod. Hatalmassá teszed, akit akarsz, és porba sújtod, akit akarsz. A te kezedben minden jó. Mindenek fölött hatalmas vagy te.Te vagy az aki beviszi az éjszakát a nappalba, s a nappalt az éjszakába. Te hozod világra az élőt a halottból, s a halottat az élőből. És te látod el, akit akarsz, számadás nélkül."" (3:26-27)

2011. márc. 18.

szerencsétlenkedés- azaz: morgok csendben magamban



Itt áll a csomó publikálatlan bejegyzésem, s nekem semmi más nem jár az agyamban, mint egy öreg-motoros bölcs szavai: amint vénül az ember, rájön, hogy egyre kevesebbet tud és inkább hallgat.
Szerintem lopta a gondolatot.

Umar ibn Abdul Azees azt mondta: "Aki tudás nélkül cselekszik, többet árt, mint használ."

Én meg, mint szóban cselekvő blogger egy ideje olyan vagyok, s talán még egy kicsit-ihletettség, időhiány, teóriáim sajátmagam által való megvétózása miatt- olyan is leszek, s ülök csendben, mint nyuszi a fűben, vagy legalábbis úgy, mint a negyedik majom, aki "hozzá se szagol" a témához.