Egy gyönyörű parkban sétáltam, néztem a sárguló leveleket, hallgattam a szél susogását, a kis patak csorgadozását és a szökőkút moraját. Néha felhápogott egy-egy kacsa, galambok repültek a kenyeret morzsoló kisgyerek elé. Zaj volt, mégis csend.
A kis hidon akartam éppen átmenni, amikor valami megzavart. A bokorban veszettül fickándozott valami. Először azt hittem, csak egy kacsa verdesi szárnyait, biztosan majd felrepül, ha közelebb megyek. De nem repült. Közeledtem és egyre jobban kezdett a kacsa egy nyúlra hasonlitani. Ott evickélt a kis nyuszi a rózsabokor tövében, körülvéve mindenféle szúrós gazzal.
Tudtam, hogy a nyuszik nagyon félősek, s le kellene takarni valamivel, hogy megnyugodjon. Levettem a kabátom, de a zsebe tele volt érmékkel, telefonnal, és más apróságokkal. Kiüritettem hát a zsebet, mindent kiszórtam a földre és bementem a bokorba. Leteritettem a kis nyuszit, szive hevesen kalapált. Kivittem a járdára, s közben egy olyan hely után fürkésztem, ahova letehetném pihenni, megnyugodni.
Levettem róla a kabátot, összegyűjtöttem a pénzem és benéztem egy távolabbi bokorba. Hogy miért vettem le róla a kabátom? Mert a pénzemet akartam visszatenni. A pénz...
Mire visszajöttem a bokorból, egy olyan bokorból, ami biztonságot adott volna neki, finom puha földdel, friss levelekkel alatta, ahol nem szúrta volna semmi...addigra a nyuszi szemei kereken meredtek az égre, s már nem is voltam biztos benne, hogy szuszog. Nálam volt egy szép sárguló levél, letakartam a szemét és elvittem az új bokorhoz. Lefektettem, elmerengtem. Vártam. Azt vártam, hogy majd megmozdul. És megmozdult..utolsó ereje hagyta el a lábát. Hamarosan megjelent az első légy.
Hajnalban ébredtem, s arra gondoltam, mi lett volna ha...
Ha rajtahagyom a kabátom, ha nem érdekel a pénzem, az a nyomorult pénz ami átveszi az életünk, ha otthagyom a régi bokorban, mig megtalálom az újat, ha magamhoz ölelem, simogatom, bárcsak okosabb lettem volna...ha arra se megyek, ha meg se látom. Bármi, csak ne érezzem azt, hogy amit tettem, rossz volt, s talán lehetett volna másképp.
De nem lehetett. Mert amit Allah elrendelt, annak meg kell történnie, s bár ijesztő a halál, senki nem menekül előle.
S akkor majd megjelenik az első légy.
