Hogyan neveljünk ateistát?

Volt egy időszak, amikor irtam a gólyának levelet, hogy hozzon nekem kistesót. Aztán nem hozott a dög...
Koromhoz képest hamar fel voltam világositva sokmindenről, hálás is vagyok anyukámnak mindezért.
Talán elsős voltam, amikor azon csodálkoztam el, hogy sokan az osztályból még mindig hisznek a Mikulásban. Arra is emlékszem, amikor anyukám mondta, hogy ez elég kényes kérdes, és ha vannak, akik még hisznek benne, hagyjam őket a tudatlanság mámorában, hisz az ajándékozás örömöt hoz a szüleiknek, ők meg örülnek az ajándékoknak. És ez igy rendben is volt. Ha Mikulás nincs, akkor angyal sincs, aki ajándékot hozzon (nem beszélve arról, hogy más házában Jézus hozta az ajándékot...).
Mégis, vallásórán szó volt angyalokról, és akkor töprengtem el először, hogy valójában mi is van...

Sokszor hallgattam végig ezeket a törteneteket, mindig nagy örömmel.
Volt ugyanis pár olyan eset, amit édesanyám a mai napig nem tud ésszerűen megmagyarázni, hiába küszködik sokszor az gnosztikus és agnosztikus, hivő és ateista szellemiség között.
Pár hónaposan feküdtem háton a kiságyban. Anyukám mellettem, nézett a szelid szerető szemeivel-sokszor, sokat nézett. Dolga akadt, és kirohant a szobából.
Ilyenkor még az emberpalánták nem igen mozgatják a fejüket ide-oda, igy hasra szokták öket fektetni, én viszont háton voltam.
Mire anyukám visszaért a kiságy másik végéből a zsebkendő gondosan elém került, fejem oldalra volt forditva. Hánytam. Akár meg is fulladhattam volna. De nem ez volt a nekem elrendelt halál, nem ez volt az előirt sors.
Ezt a történetet, és sok másikat hallgattam újra- és újra, melyeknek mindig ugyanaz a zárógondolata volt: angyalok márpedig léteznek, s engem Isten általuk mentett meg már többször is a haláltól.
Igyhát az én helyzetem kicsit más volt.

De sokat gondolkodom a mai gyerekeken, azon, hogy ők hogyan élik meg ezt az egészet.
Gólya, Mikulás, angyal...Jézus(?!). Éveken keresztül hiszel a csodában, hiszed azt, hogy a Mikulás szánon száguldozik és listája van a jó és rossz gyerekekről, és hiába vagy rossz, soha nem hagyja ki a te csizmádat. Hiába is vagy jó, mert a szomszéd jómódú család rosszcsontja akkor is többet kap nálad, őt talán a Mikulás jobban szereti. Az angyal is.
Aztán megnősz, és elhalványul a karácsonyi csoda, megszűnik a Mikulás, eltűnnek az angyalok és ottmaradsz egy nagy űrrel, egy kérdéssel, amire van, aki keresi a választ, van, akit ezek után már nem is érdekel: Akkor MI is van?
Elmész templomba, ahol újjáéled a csoda, ahol megint vannak angyalok, ahol már nincs Mikulás, de még vannak megmagyarázhatatlan dolgok, és évek után arra ébredsz, amire gyerekkorodban is: ez mind nem igaz. Azaz igaz, de nem úgy, ahogy eddig előadták.
Már megint...
És ha itt valaki leáll, akkor elveszett.

"Mondd:"Ti emberek! Eljött immár hozzátok az Igazság a ti Uratoktól. Aki az igaz úton vezettetik, az a maga hasznára vezettetik. Aki pedig tévelyeg, az a maga kárára tévelyeg. Nem vagyok én a ti istápolótok"
És azt kövesd, amit kinyilatkoztatás gyanánt kapsz. És légy állhatatos, amig Allah itélkezik! Ő a legjobb itélkező!" (10:108-109)