Hétköznapi ajándék

Már lassan hozzászoktam ahhoz, hogy engem néha bántanak, tudatosan is, de többször csak tudatlanságból, ma mégis egy régen áhitozott egyszerű kis ajándékot kaptam- egy őszinte mosolyt.
Ma ügyintézésből jövet, úgy éreztem be kell mennem egy boltba. Pékárút venni. Pedig volt otthon kenyér. Tényleg nem tudom, miért kellett nekem oda bemenni. Illetve most, már tudom...
Beléptem az ajtón, körülnéztem, hogy mit is lehetne megvenni. Talán sütit? Ááá, nem. Veszek inkább egy fekete kenyeret anyukámnak. Odaállok fizetni, mire a pultos néni felteszi az oly utálatos kérdést:
-Arab a férjed?
Már előre akkorát sóhajtottam magamban, hogy megéreztem, ahogy ez kiült az arcomra.
-Nem, nem vagyok férjnél. Muszlim vagyok.
-A lányom is.
Egyszerre kikerekedtek a szemeim, nem hittem a fülemnek. A néni picit mosolygott. Ilyet én még nem láttam, nem hallottam!
-És, és ???
-De ő Palesztinában él, a férjével.
-Értem...-rögtön arra gondoltam, hogy majd egy anyai panaszkodást kell végighallgatnom arról, hogy tényleg nem érti, hogy egy fiatal nő miért kell igy elnyomja magát...
-Na és te, hogy lettél muszlim?
-Hát olvastam, meggyőződtem, és felvettem az Iszlámot.
A néni mégjobban mosolygott, és azt mondta:
-Ugye, hogy milyen igaz ez a vallás? Én is fel akartam venni, mert köztük éltem, és megtapasztalhattam, de akkoriban én egyedül voltam nő, nem volt senki ismerősöm, kellett volna két férfi tanu, s igy mégsem lettem muszlim. De itt más...
Akkora kő hullott le a szivemről, mint már régen...végre egy anyuka, egy felnőtt ember, egy nő, megláthatta, megtapasztalhatta az Iszlám igazi oldalát, s saját meggyőződéséből ilyet mondott! Allah áldja az összes testvért, aki ebben részt vett, s segitett neki felismerni az Igaz Utat!
El is kezdtem neki magyarázni, hogy nem kell az a két tanu, ha nincs, és, hogy jöjjön csak mecsetbe, s keresse meg a Korán román nyelvű értelmezés magyarázat forditást. Kérdezte, ha még járok arra-hát sajnos ez a bolt a város másik részén van, de ha Allah megsegit, tényleg meglátogatom...
Úgy jöttem ki onnan, mint akit le kéne lőni ahhoz, hogy befogja a száját. A következő utcasarokig nem motyogtam semmi mást, mint: SubhanAllah, Alhamdulillah, Allahu Akbar!