Sadaqa (adakozás)

Tele volt a pénztárcám aprópénzzel. Annyira összegyült már a sok 1-2 penny-s, hogy szegény pénztárca már alig birta az összecsukást. Gondoltam megszabadulok tőlük, ha buszjegyet veszek. Előtte mégis megkérdeztem a sofőrt, hogy rossz néven veszi-e, ha nagyon apróban fizetek, mivel az ellenkezőjét már megjártam. Papirpénzzel akartam fizetni egyszer egy buszjegyet, amire a sofőr, épp, hogy nem küldött el melegebb éghajlatra-bár amilyen hideg és esős itt, nem bántam volna :))
Ez a sofőr annyival elintézte, hogy neki teljesen mindegy, amig a jegy árát kifizetem.
Hát akkor kiüritettem mindkét markomban kucorgó érméket a tálcára, ő meg megszámolta. Hosszas számolgatás után pedig igy szólt:
-Régóta készültél, s gyüjtögetted ezt a sok pénzt, hiába na, nagy nap ez a mai!
Előttem is, utánam is, aki hallotta, mind nevetett, s én a 10 perces útból minden kétpercenként fel-fel kuncogtam. Jó volt egy jót nevetni, rég nem esett ilyen jól, s rég nem jött ilyen spontánul. Allah áldja azt a jóhumorú sofőrt!

Mohamed Proféta (béke legyen vele) azt mondta: "Az adakozás előiratott Ádám minden leszármazottjának, minden nap, amikor a Nap felkel."
Utána valaki megkérdezte: "Miből adakozzunk minden nap?"
A Próféta azt felelte: "A jóság kapujából több van...kedvet lelni a jóban, tiltani a rosszat, eltávolitani az akadályt az útról, hallgatni a süketek helyett, vezetni a vakot, elvezetni valakit oda ahova el szeretne jutni, egy bajban levő segitségére sietni, karjainkkal megtámasztani a gyengét-mindez adakozás, ami nektek előiratott."
Azt is mondta: "Ha a testvéredre rámosolyogsz, az is adakozás."(Fiqh-us-Sunnah, Volume 3, Number 98)

Agora

http://www.youtube.com/watch?v=RbuEhwselE0

Csak, hogy ne felejtsük a történelmet.
Arról, hogy mikor, hogyan született az antiszemitizmus, arról, hogy alkalmazták-e a bibliai mondást, miszerint "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel", meg arról, hogy hogyan viszonyult a korai kereszténység a tudományhoz. Az alexandriai könyvtár lerombolásáról, a Római Birodalom bukásáról, a zsidók elvándorlásáról, a pogány szokások betiltásáról. Meg arról, hogy mi lesz akkor, ha egyszerű emberek kezébe kerül a hatalom, ahol nem az ész, sem a sziv a vezér, hanem az indulat. Jó szónokok lelkes beszéde egy tanulatlan-tudatlan tömeghez.
Na és a nők elhallgattatásáról, amit Isten szavaként ma is olvashat az ember a Bibliában. Avagy csak nőgyűlölők szavaként...
Persze ne felejtsük mindemellett, hogy egy jó film bárkiből faraghat hőst, és bárkit megalázhat, csak nézőpont kérdése. De azért vannak történelmi adatok. Azokról meg nem kell megfeledkezni!

Véletlen

..."Aki féli Allahot, annak Ő kiutat talál, és onnan gondoskodik róla, ahonnan nem is számit rá. Aki Allahra hagyatkozik, annak Ő elégséges."...(65:2-3)

Indultam már el úgy útnak, hogy nem tudtam, hol alszom éjszaka. Kóboroltam már pénz nélkül a zsebemben. Sokmindent csináltam, amire bárki azt mondhatja, őrület, meggondolatlanság, felelőtlenség. Pedig számomra nem az.
A Mindenható életem minden percében segitett, vezetett, és mutatta az utat, hogy merre is tovább. Sokszor túl sok volt az egybeesés, túl sok véletlen, aminek semmi esélye sincs egyszerre, egymás után történni.

Mi az esélye annak, hogy az ember XII. végén depis barátnőjével pályaválasztásról beszélgessen a főtéren, arról, hogy mennyire nem is tudja, mit kezdjen magával a továbbiakban. Mi legyek, ha nagy leszek? Pszichológus? Érdekes szakma, de talán nem nekem való. Lelkész. Azt nagyon szeretném, de vajon ügyes lennék? Vajon megállnám a helyem? Tényleg tudnék Isten akarata szerint vezetni egy gyülekezetet? Erről egy valakivel szeretnék elbeszélgetni. De megkeresni nem merem.
Már hazafele indultam, s az egyenes út helyett, valami megmagyarázhatatlan ok miatt mégiscsak a hosszabb és kanyargós utat választottam. A lelkészre gondoltam, s arra, hogy hogyan kereshetném meg, vagy lenne-e egyáltalán értelme pályaválasztásomról beszélni neki. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, mikor betértem a sarkon, s majdnem felböktem a velem szembejövő lelkészt.
-Hát te? Pont rád gondoltam...akartam valamit kérdezni.-mondtam ki a szavakat, s csak utána kezdtem azon gondolkodni, hogy lehet, nem is kellett volna. Végül oda jutottunk, hogy pár mondatban összefoglaltam a világról, társadalomról, erkölcsről alkotott véleményemet,mire kedves barátom, a lelkész röviden ennyit válaszolt:- Ha tényleg igy látod a világot, menj nyugodtan teológiára.
Kaptam egy választ, egy olyan kérdesre, amiért fohászkodtam, vagy legalábbis sóhajtoztam.
Felvételiztem. Nem jutottam be, de különleges emberekkel ismerkedtem meg. Jó barátokra tettem szert. Ettől eltekintve minden más "rosszul" sült el (amig rá nem jöttem, hogy mindennek megvolt a tökéletes helye és értelme az életemben), egészen odáig, hogy majdnem teljesen felhagytam a vallással. De még mielőtt mindennek elejibe szaladnék...
Volt egyszer egy poéta, s volt egy naiv kislány, egy törékeny rózsa, aki hitt a tündérmesékben. Szép szavak, az akarat ereje, és lám, megteremtődik az új vallás-abban hiszünk, amit megteremtünk önmagunknak, s Isten azzá válik, amivé mi teremtjük képzeletünkben. Az univerzum titkai összefolynak, mint festő palettáján a szinek kavalkádja, de itt mi vagyunk a festők, s azt festünk, amit szivünk diktál. A szivünk. Amit jó és rossz befolyásol. Allah óvjon meg mindannyiunkat a gonosztól!
Egy adott pillanatban eltűnt a rossz. Megszűnt létezni. Csak az univerzum volt, Isten, és én. És ha csak ez volt, önkényesen beszüntettem a törvényeket. Mert akkor talán még nem tudatosult bennem igazán, hogy Ki Isten, és milyen Hatalmas.
Szeretem a magyar nyelvet, nagyon szép és illő kifejezéseket találok mindig: kisisten. Ezt nem is magyarázom tovább.

Történt egyszer, hogy képzeletben elbarangolt a poéta és a kislány messziföldre, a sivatag homokjába.
3-4 napra rá kaptam egy állásajánlatot animátorként külföldön: Egyiptomba, Tunéziába, vagy Törökországba. Interjúk és különböző próbák után bekerültem a "kiválasztottak" közé. Bár válogatni lehetett az országok között, semmi nem volt biztos. És mégis sikerült elmenni a sivatagba. Egyedül.
Kiolvastam az Alkimistát. Akkor érdekesnek tűnt, mostanra meg is értettem. Az utolsó szavakban ez állt: Maktub!, azaz, meg van irva. És valóban megvan, alhamdulillah.
Santiago messziföldön keresi a kincset, végül pedig ott találja meg, ahonnan elindult. Én sem Egyiptomban lettem muszlim. De Santiagonak is előbb utaznia kellett, hogy megismerje a Világmindenség titkait-és muszlim lehessen.
Allah tudja csak, ha Egyiptomban maradok, talán nem is leszek muszlim. De hazajöttem, s gondolkoztam, próbáltam megérteni mindazt, ami érthetetlen, s egy mondat az egész: Ashadu an la ilaha, il Alla, wa ashadu anna Muhammadan Rasul Allah, kemény munka a következő lépés, és ezzel már nem is érthetetlen, hisz most már értem mi miért érthetetlen, annak, aki nem tudja, mit jelent ez a mondat, és értem magunkat, hogy nekünk mi ebben a gyönyörű. Érteni azt, amit Allah elvár tőlünk, tudni azt, hogy miért vagyunk itt, akarni valamit az evilágban a Túlvilágért. Ennél több nem is kell. Megvan az út és megvan a cél.


Mindig pont jókor, pont jóhelyen vagyok. A minap anyukámmal nagyon értéksen telt az idő. Felolvasott egy cikket Dr. Pető Andrásról, és különleges módszeréről, amivel kis idő alatt beteg gyerekeket megtanit ülni, járni, enni, fogatmosni, wc-zni.
Magyarországon van egy speciális iskola, az ottani eredményekről mesélt anyukám. Biztatóak.
Azóta már itt is találtunk, a közelben egy iskolát, ahol Pestről érkezett önkéntesek tornáztatják a kis legényt. Végigüvölti az egészet, de attól még hasznos és szükséges neki a fizioterápia, inshaAllah jobban lesz tőle.
Aznap, amikor anyukám felolvasta a cikket, el is meséltem az anyukának. Mire ő:
-Pont ma mondtam a férjemnek, hogy keressünk egy helyet, ahova elmehetnénk nyaralni, de ne igazi nyaralás legyen, hanem inkább fizioterápia a kicsinek.
És lám, a Kegyelmes mindig megadja azt, amire szükség van, azt, amit az ember nagyon keres.
Mondd, mi annak a valószinűsége, hogy Romániából származó lány ne is román legyen, mint az elején a házigazdák hitték, hanem magyar, s pont egy magyar orvos legyen az, aki ezt az innovativ tornamódszert bevezesse, na de főleg ennyire makacs anyukám legyen, akivel sokszor a kisfiú egészségügyi problémáiról és megoldásokról vitatkozunk addig, mig véletlenül találjon egy pont idevágó cikket? Véletlen...az egész életem csupa véletlen...
Hála legyen Allahnak minden percéért!

Wudu, guszl és tayammum az állatvilágban

"Vajon nem látták, hogy [mind]annak az árnyéka, amit Allah teremtett, [reggelente és estelente] jobbra és balra fordul-alázatosan földreborulva Allah előtt?
Allah előtt borul le mindaz, ami csak létezik az egekben és a földön: az állatok és az angyalok. És ők nem fennhéjáznak.
Félik az Urukat fölöttük s azt teszik, amire parancsot kaptak." (16:48-50)

A természet, a növények, állatok, minden aláveti magát Allahnak, és szófogadóan engedelmeskedik. Egyszóval végzik a munkájukat, a kötelességüket. A Nap felkel, majd lenyugszik, a folyók, patakok folynak, a szél fúj, a hegyek szilárdan állnak, a fű nő, az állatok esznek, felnevelik kicsinyeiket, a madarak repülnek, az eső esik, a fák meghajlanak a szélben, a virágok kinyilnak és mind igy tovább.
Az ember (és a dzsinn) az egyedüli, akinek megadatott a szabad akarat, s sokszor pont ez sodor minket a legnagyobb veszélybe. Ha valamit úgy akarunk, hogy annak semmi haszna, s nem előre visz a hitben, az istenszolgálatban, hanem pont hátráltat.
Mindezek mellett, ha az ember mégis úgy dönt, hogy Istent, és nem a saját vágyait akarja követni, kötelezővé válnak számára egyes dolgok. Mint pl. az ima.
Az ima előtt rituális tisztálkodást kell végeznünk, ami kétféle, illetve három. A harmadik, a guszl, viszont a nemi élet után kötelező, mig a másik kettőből annak függvényében, hogy van-e viz a közelben, válogatni lehet. Azaz, ha van viz, wudut kell végezni, ha pedig nincs, tayammumot.
A wudu menete a következő: a megtisztulás szándékával, bismillah-t mondva kezdeni, majd megmosni a jobb, majd bal kezet 3szor, kiöbliteni a szájat 3szor, vizet szivni az orrunkba, majd kifújni 3szor, megmosni az arcot 3szor, megmosni a jobb, majd bal kart könyékig 3szor, áttörölni a fej 1/4 részét vizes kézzel, majd a tarkót, és füleket, ezután pedig a jobb, majd bal lábfejet bokáig 3szor, vegül pedig elmondani a tanúságtételt.
A tayammum menete pedig: szándék a megtisztulásra, bismillah-t mondani, ráütni két kézzel a tiszta földre, kicsit megmozgatni a homokot, földet úgy, hogy előre, hátra mozgatjuk a kezünket. Ezután áttöröljuk az arcunkat. Másodszor is rácsapunk a földre, megismételjük, az előző mozdulatot, majd áttöröljuk a jobb, majd bal kezünket könyékig. Végül pedig a tanúságtétel.
Mindhárom tisztálkodásnak vannak feltételei, érvénytelenitő elemei, a lényeg viszont az, hogy ezeket egy picit is megismerjük.

"Ti hivők! Ha istentisztelethez álltok föl, akkor mossátok meg [előtte] az orcátokat és a kezeteket könyékig, és simitsátok végig a fejeteket és a lábatokat bokáig! Ha magömléstől vagytok tisztátalanok, akkor tisztálkodjatok meg! Ha betegek vagytok, vagy utaztok, vagy valamelyikőtök az illemhelyről jön, vagy asszonyokat illettetek és nem leltek vizet, akkor folyamodjatok tiszta homokhoz, és dörzsöljétek meg azzal az orcátokat és a kezeteket! Allah nem akar semmi olyasmit kiszabni, ami terhes lenne nektek. Meg akar azonban tisztitani benneteket, és ki akarja teljesiteni a kegyelmét irántatok. Talán [még] hálásak lesztek."(5:6)

Van nekem egy macskám. Girmic. Vagy épp, mi jön a számra, úgy szólitom. Szóval Igric. Ő egy muszlim macska. Hogy miért? Amikor a szobámban aludt, én pedig álmosan keltem hajnali imára ő már kerek szemekkel bámult a sötétségbe, s hallgatta a hajnalhasadásra már csicseregve imádkozó madarakat. Aztán napközben telt az idő, észre se vettem, hogy imaidő van, csak a macskát figyeltem. Elkezdett mosakodni. Kezdte a mancsaival. Mindkettőt jól megmosta, kivül-belül, tappancsát és kézfejét...vagy lábfejét...mi az? Utána jött az arca. Egy idő után már láttam a különbséget, hogy mikor mijét mossa. Igen, az arcát mosta először, pici körkörös mozdulatokkal, majd nagyobb lendületet vett és mancsával felért a füle mögé, és a feje tetejére. Ezután jött a háta, majd a hátsó lábai. Minden mozdulat előtt pedig benedvesitette a mancsát, hogy legyen mivel mosakodni. És ezt minden nap, minden imaidőben megismételte.















Aztán itt a rendes, bő vizes változat (fürdés), talán a guszl:











És végül a tayammum:
(érdekes látvány a veréb és az elefánt-ők ezek szerint jól tudják, hogy ha nincs viz, homokot kell használni :) )

Nagypénteki sirató

Nagypéntek van. A keresztényeknek állitólag ünnep. Éppen ezért nem is igazán gyászolnak vagy szomorkodnak e napon, hanem inkább egy jót ünnepelnek. Azért is hivják "Good Friday"-nak.
Na de nem keresztényekről beszélek, vagy hogy fogalmazzam úgy, hogy érthető legyen...mert bizony muszlim az is, aki részegeskedik, vagy bármi más bűnt követ el...akkor ez a sok ember körülöttem is mind keresztény. Nem?! Vagy kezdjünk el mutogatni, hogy ő jó keresztény, ő meg nem? Hagyjuk ezt inkább Allahra!

Én csak elmesélem a napom. Delután 4 körül jár az idő, elég késő, hogy ilyen hosszú útra induljak, de azért elindultam a tengerpartra.
Egyik buszmegállóban két fiatal, egy fiú funky lépésben hátrál, s hangosan röhögve mutogat a buszmegállóba épitett kis menedék kunyhó egyik sarkába. Lassit a busz, világosabbá válik, hogy min is nevet ilyen jól. Láttszik egy földön heverő kéz.
Te jó ég, hivjuk a mentőt!-ugrik legelőször is az eszembe. De amint a busz leáll, bebizonyosodhatunk, hogy nincs veszély. A srác újra közelebb lép a földön hempergő fekete rucis borzos lányhoz, belemarkol a hajába és segit neki-hányni.
Felhorkan a buszos társaság. Még szerencse!- azt hittem itt mindent szabad és mindenki csak némán tűri.
Megyünk tovább. A tizenéves cigiző párocskákon kivül semmi különösebb attrakció.
Elmentem kicsit pénzt költeni, szokásos egészségtelenségek, tipikus depiűző eszközök: csoki, keksz, gyümölcslé. Na meg egy pizsamagatya, amit lehet majd bohócnadrágnak is használni. Alig várom, hogy rendelhessek egy orrot, meg talán egy parókát-bár azon még gondolkodom, hogy hogy legyek becsületes muszlim bohóc...Talán a parókát rávarrom egy hijabra.
Ezután indulok is a partra, s bár még csak 5 körül jár az idő az utcán nem járnak az átlagos emberek, csak félmeztelen lányok és üvöltöző fiúk. És nem, nem csúfolkodom. Sajnos. A félmeztelenséget pedig ugy értem, ahogy mondom. Bár nem tudom hány fok volt, alattam cicanadrág, vastag nadrág, trikó, vekony magasnyakú és vékony pulcsi, na meg kabát. Rajtuk nyári miniszoknya, és trikó, magassarkú. Ennyi. Még harisnya se.
Ez csak kicsit extrém, mert a megszokott kategóriába a vékony leggings, rövidujjú és balettcipő tartozik. Megszokott...annak, aki megszokta, mert én ahányszor kiteszem a lábam a házból és rövidujjúban vagy zokni nélkül meglátok valakit, rögtön visszakivánkozom a radiátor mellé.
Megyek tovább. Balhé az utcán. Egy miniszoknyás lány épp hogy nem kaparja ki a szemét egy igencsak izmos fiúnak, akinek már szorul ökölbe a keze, s a barátai tartják vissza. Benyúlt a szoknya alá. Vajon miért? A lány pedig felháborodott. Vajon miért?!
Kezd egészen félelmetes lenni az utca, gondolkodom rajta, hogy visszatérjek-e, de már közel a part. Hátha arra már nem veszélyes. Persze, nem is az, de csak mert a sok fiatal mind a vidámparkban sikitozik.
A part és a tenger meg végre csak az enyém. Amilyen hideg van, nem igazán meri senki arrafele tenni a lábát. Én kisétálom magam, elgondolkodom a tenger nagyságán és Allah végtelenségén, csodálatosságán, jól átfagyok, s utána leülök enni.
Vettem kenyeret, meg szendvicskrémet. Az egyik sajtos-savanyú uborkás, a másik halas-kukoricás. Ülök, s eszem a halas szendvicsemet, mostmár a parkban, s nézem a hattyúkat meg kacsákat, s közben félszemmel azt várom, hogy a közelben letelepedett fiatalok mikor indulnak el felém. Miközben szól a zene a hátam megetti vidámparkból, sikolyokkal tarkitva, én csak majszolom a halat. Halat. Nagypéntek van. S ez nekem eddig eszembe se jutott. Én meg halat eszem muszlimként. Nem furcsa? Mások meg részegednek...keresztényként.


No...mára talán már kezd kitisztulni, hogy miért nem vagyok én annyira elragadtatva a nyugattól, mint amennyire azt más remélné.

Kivánságkosár

-Kislányom, kivánok neked nagyon boldog Húsvétot, sok locsolót, sok tojást meg sok nyuszit.



-Köszönöm.-válaszolom illedelmesen, mi mást is mondhatnék?
-Bárány lesz?
-Hát az angoloknak biztos.
-Mért, az arabok nem tartják a Húsvétot?
-Nem, a muszlimok nem, nekünk más ünnepeink vannak. A Húsvét és Karácsony keresztény ünnep.-emlékeztem közben vissza mosolyogva a tavalyi "Boldog Karácsonyt!"-ra, amit a "Boldog Újév" követett némi helyesbitéssel:"Mondta Anna, hogy, apa, te kész hülye vagy, a muszlimoknál nincs Karácsony!"
-Emlékszem egyszer egy projekt megpályázásánál a főnök zsidó volt, én meg "Boldog Karácsonyt!" kivántam. Akkor ezt sértésnek vehette? Olyan furcsán nézett...
-Háááát... :)))
-Akkor ne csodálkozzak, hogy elveszitettük a projektet?!

Na jól van akkor kislányom, nem kivánok neked sem Kellemes Húsvétot, sem sok locsolót. Nyuszit azért kivánhatok? Hogy majd barangolásaid alatt láss pár nyuszit a mezőn...