Gombnyomásra

Előtte:

-Olyan szép vagy, gyönyörűek a szemeid és olyan nőies a kisugárzásod.

(Igen... pirulok el csendben, s lesütöm szemeim...végül is, úgy is érzem magam...és tényleg olyan szép szemeim vannak, mint egy szelid őznek.)


-Kedves vagy, mindig segitesz.

-Hát az természetes, ami tőlem telik, azt megteszem szivesen...most segithetek valamit?

-Olyan aranyos vagy, mindig mosolyogsz és mintha fényt vinnél az ember életébe.

-Óóó, dehogy...különben is...sokmindenért lehetek hálás és boldog. Egyszerűen csak örülök ennek a csodás életnek, hát te nem? Nézz körül, de gyönyörű világban élünk!

Utána:

-Muszlim vagy. De te nem is vagy muszlim. Nem lehetsz az, akkor meg mért kötöd be a fejed?!

-De muszlim vagyok, és azért hordok kendőt, mert Isten ezt kéri tőlünk. Én választottam igy.

-Ó, menj el...azt az emberek találták ki...és különben meg nem is a külsőségek számitanak, hanem ami az ember szivében van.

-Igen...ez igy igaz.

-Hát akkor vedd le azt a rongyot...olyan szép vagy nélküle.

-Nem, nem veszem le.....de......de kipróbálok egy másik, divatosabb stilust, az majd biztosan jobban áll.

-Eddig olyan kedves voltál...de most megváltoztál. Nem vagy olyan aranyos, mint régen, egészen agressziv és szemtelen lettél. Semmi csillogás nincs a szemedben, már nem is tudsz mosolyogni...és olyan ronda vagy evvel a kendővel!

-Nem vagyok ronda! És különben is azt mondtad, ez csak külsőség, akkor meg miért foglalkozol annyit vele? Semmi közöd hozzá, hogy mit teszek a fejemre. Hagyj békén!

Jámborságra akarjátok fölszólitani az embereket, s [ugyanakkor] elfeledkeztek magatokról, holott olvassátok az Irást? Vajon elment az eszetek? (2:44)