Arra gondoltam, összegyűjtögetem azokat a történeteket, amiket egy muszlim nő megtapasztalhat a civilizált nagyvilágban...
Pesten járva az ember mindenféle kultúrával összetalálkozhat, igy ott kevésbé bámulnak az emberek, mint édes kis szülővárosomban, Kolozsváron. Itt ugyanis a maximális egzotika az arab testvéreinktől jön, akik többnyire fiúk.Mégis vannak aranyos történések mindenütt, hisz az ember csak ember marad, határon innen és túl.
Pest:
-Szia. Te fény allergiás vagy?-Nem.. (tátott száj, összeráncolt homlok, vajon erre hogy is kéne reagálni?!)-Mert azok bugyolálják be magukat ennyire.-Khmm..nem, muszlim vagyok.-Jaj értem, arab a férjed.
Pest:
Régi ismerőssel találkozom, aki még nem tudja, hogy muszlim vagyok.-Te is igy fázol?
Kolozsvár:
Bár olvastam valahol, hogy elofordult már ilyen, az ember nem hisz addig, mig meg nem tapasztalja..Szomszéd kislány, akire már évek óta néha vigyázok, s akinek mesélgetek az iszlámról, s aki roppant okos és ügyes, butaságot soha nem hallottam kijönni a szájából, képes volt megkérdezni, valószinűleg idegesitési szándékkal:
-Te evvel fürdesz?
-Igen, és ruhástól...te nem?!
Kolozsvár:
Sietek át a városon,hosszú, bő fekete télikabatban, kielőzök két fiatalembert, akik ezt kedves szavakkal meg is köszönik.
-Odanézz ember, hogy néz ki az, ott előttünk! Akkora, mint három!
Kolozsvár:
Épp szállnék le a buszról, az ajtóban alló fiúk engednek is szaporán.
-Félre, srácok, leszáll a Madonna.
Egy pillanatra véletlenül engondolkodtam, hogy mire is gondolnak valójában, arra a Madonnára, aki félmeztelenül ugrál a szinpadon?! Na ne! Hát akkor meg ez a megjegyzés életem legszebb bókja, hisz Jézus édesanyjahoz hasonlitottak!(Allah békéjé legyen mindkettőjükkel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése