Ünnepi ajándék

Eid volt és mi ketten csupa feketében, rózsaszin és fehér kendőben vonultunk végig a városon, óriási vigyorral az arcunkon. Épp a hutbáról jövet, fülünkben a Takbiratul Eid szövege és dallama. MashaAllah, de szép is a világ, de jó dolog itt élni, alhamdulillah! Közben persze mindenki bámul, pedig nem ez lenne a cél- mégis tudunk mosolyogni, sőt nevetni is, ha valamilyen csipős megjegyzést hallanánk.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is igy fogok kinézni...mindig is vágytam egy szép hosszú fekete kabátra. Ha előbb vettem volna meg, elegáns lettem volna, most már csak a fanatikus jelzőre futja. Megjegyzések ide-oda, azért én jó kényelemben és melegben vagyok...
Vigyorgás közben, ránkszól egy lelkes, kopott ruhás néni:
-Elnézést...apácák vagytok? Annyira gyönyörűek vagytok, és mosolygósak, van bennetek valami olyan ragyogás, ami az apácákban nincs.
-Nem, mi muszlimok vagyunk...valamikor, reméljük (inshaAllah) férjhez megyünk és családunk lesz.
-Nahát, milyen szép...és milyen gyönyörű a vallásotok!
(-Ez igen, mashaAllah, csak igy látatlanba gyönyörűnek nevezni az Iszlámot!)
Tudjátok, én apáca voltam, de nem birtam, nem találtam a nyugalmamat, és nem értettem egyet dolgokkal...igy eljöttem onnan...
Olyan régóta fohászkodom, hogy Isten vezessen elém olyan embereket, akik megmutathatják nekem az igaz utat, és most csak igy, itt vagytok előttem!

Honnan tudhatok meg többet az Iszlámról?

(14:4) És nem küldtünk egy küldöttet sem, csak úgy, hogy népe nyelvén hirdessen, azért, hogy megmagyarázza nekik azt. És tévelygésbe viszi Allah azt, akit akar, és az igaz útra vezeti azt, akit akar. Ő a Hatalmas és a Bölcs.

(16:93) Ha Allah úgy akarta volna, akkor egyetlen néppé tett volna benneteket. Tévelygésbe viszi azt, akit akar, és az igaz útra vezeti azt, akit akar. Bizony, számadással tartoztok azért, amit cselekedtetek.

(24:46) És jeleket/verseket küldtünk le néktek, amelyek nyilvánvaló magyarázatot adnak. Allah azt vezérli az egyenes útra, akit akar.

(35:8) S az, kinek megszépíttetett a rossz az ő tettei közül, s ő azt szépnek látja (nem a Sátán műve-é)? S bizony Allah azt tévelyíti el, akit akar, s azt vezeti, kit akar. Hát ne sajnálkozzék a lelked sóhajokkal értük. Íme! Allah Tudója annak, mit művelnek.

(39:23) Allah olyan írás gyanánt küldte le a legszebb hirdetést, amely ismétlődő részeiben egyöntetű, amelybe először beleborzonganak azok, akik félik Urukat, aztán elcsitul a borzongásuk és szívük meglágyul Allah intésének befogadására. Ez Allah útmutatása. Az igaz útra vezérli általa azt, akit akar. Akit azonban Allah tévútra visz, annak nem akad senki, aki az igaz útra vezetné.

(42:13) Azt a törvényt szabta nektek a vallásban (Sara'a lekum mineddini), amit Noénak parancsolt meg, s amit néked sugalltunk, s amit Ábrahámnak, Mózesnek és Jézusnak parancsoltunk meg, mondván: "Tartsátok be a vallás előírásait és ne szakadjatok szét szakadár felekezetekre!" Keserves dolog a társítók számára az, amire szólítasz. Ám Allah kiválasztja arra, akit akar és odavezeti azt, aki megbánással fordul hozzá.

Türelem helált terem...

A vallásom.

-Menj dolgozni már...de nem mész, tudom én miért...a vallásod miatt. Nem is vesznek fel sehova avval a kendővel. Pedig de jó lenne, ha kicsit besegitenél...nem állunk jól pénz dolgában..

-De...régóta keresek már munkát, de nem találtam, sehol nincs egy normális munka ebben a válságban.

-Dehogynem, menj el pincérnek!

-A télen, mielőtt muszlim lettem volna, nem engedted, hogy pincérnek menjek...

-Nem baj, menj most, légy emberek között. Mást se csinálsz, csak imádkozol egész nap. Menj perecet árulni, mindegy, csak mozdulj ki a házból, hogy légy normális emberek között, ne az ilyen....hmmm....muszlimok között. Na és, ha bárhova mennél, ugyse tudnál annyit imádkozni, nem azért fizetnek, hogy verd magad a földhöz, hanem, hogy dolgozz.

Elindulok a pereceshez.

-Hova mész?

-A pereceshez.

-Ó, hagyd el, ne menj sehova.

-De kell valamit dolgoznom, tudom, hogy kevés a pénzünk..

-Ahogy eddig megvoltunk, most is megleszünk, hagyd csak el.

Próbamunka.

-Egészen ügyes vagy, jól megy a munka.

-Köszönöm...

-Mikor tudnál kezdeni?

-Bármikor...de lenne egy kérdésem előtte...imádkozhatok a munkahelyen?

-Hmmm...de fiatal vagy...és komolyan veszed a napi imákat? Mi nem imádkozunk...(Majd 65 évesen ráérek-szól be kintről egy férfi hang) Csinálunk ide a sarokba neked egy imahelyet...hozol szőnyeget, mi meg felszerelünk neked ide egy kis függönyt. (Hát mi az, csak három perc.) - nem érdekes, ha harminc perc is!

-Nagyon köszönöm!

És engedelmeskedjetek Allahnak es az Ő Küldöttének, és ne vitázzatok egymás között, nehogy elveszítsétek erőtöket, maradjatok türelmesek.

Allah a türelmesekkel van. (8:46)

Gombnyomásra

Előtte:

-Olyan szép vagy, gyönyörűek a szemeid és olyan nőies a kisugárzásod.

(Igen... pirulok el csendben, s lesütöm szemeim...végül is, úgy is érzem magam...és tényleg olyan szép szemeim vannak, mint egy szelid őznek.)


-Kedves vagy, mindig segitesz.

-Hát az természetes, ami tőlem telik, azt megteszem szivesen...most segithetek valamit?

-Olyan aranyos vagy, mindig mosolyogsz és mintha fényt vinnél az ember életébe.

-Óóó, dehogy...különben is...sokmindenért lehetek hálás és boldog. Egyszerűen csak örülök ennek a csodás életnek, hát te nem? Nézz körül, de gyönyörű világban élünk!

Utána:

-Muszlim vagy. De te nem is vagy muszlim. Nem lehetsz az, akkor meg mért kötöd be a fejed?!

-De muszlim vagyok, és azért hordok kendőt, mert Isten ezt kéri tőlünk. Én választottam igy.

-Ó, menj el...azt az emberek találták ki...és különben meg nem is a külsőségek számitanak, hanem ami az ember szivében van.

-Igen...ez igy igaz.

-Hát akkor vedd le azt a rongyot...olyan szép vagy nélküle.

-Nem, nem veszem le.....de......de kipróbálok egy másik, divatosabb stilust, az majd biztosan jobban áll.

-Eddig olyan kedves voltál...de most megváltoztál. Nem vagy olyan aranyos, mint régen, egészen agressziv és szemtelen lettél. Semmi csillogás nincs a szemedben, már nem is tudsz mosolyogni...és olyan ronda vagy evvel a kendővel!

-Nem vagyok ronda! És különben is azt mondtad, ez csak külsőség, akkor meg miért foglalkozol annyit vele? Semmi közöd hozzá, hogy mit teszek a fejemre. Hagyj békén!

Jámborságra akarjátok fölszólitani az embereket, s [ugyanakkor] elfeledkeztek magatokról, holott olvassátok az Irást? Vajon elment az eszetek? (2:44)

A Kegyes Korán

Magyar forditású Korán.

http://mek.oszk.hu/06500/06534/06534.pdf

A Korán csodái

Erről nincs mit sokat irni... meg kell nézni!

http://video.google.com/videoplay?docid=-8552135092079886288#

Girmic, a muszlim macska

Nézem a kezeimen a lassan múló sebeket, s fájlaltatom azt az utolsó taslit, amit ma az orromra kaptam a muszlim macskámtól. Igen, muszlim, jól látod, testvérem!

Ronda, csapzott szőrű kis állat volt, Allah tudja csak, hányadikként szedtük össze. Mint oly sok állatot, őt is megetettük, altattuk, szeretgettük...s végül nálunk ragadt. Most jó kövér kis fekete dög, s szemtelenül apritja a házanépét, főként a szegény kutyát. Kiscica volt még, amikor ruhazsebben járt sétákra kendvenc kis barátjával. Mig a kutya szabadon mászkált, Girmic, a macsek, kiváncsian kukucskált és szemügyre vette a nagyvilágot. Egyszer annyira érdekesnek talált egy autót, hogy sikeresen megszökött, és belebújt annyira, hogy már a nyávogása is alig hallattszott. Jöttek a hagyományos technikák: ciciciiiii, piszpiszpiiiisz...semmi. Jött a tej, szalámi...semmi. Én ezt kérkedőn néztem végig, mégse mertem nyilvánosság elé hozni azt a titkot, amit tudtam. Végre nem volt más senki ott csak mi ketten-a macska meg én, igy, bár remegő hangon, de belekezdtem az Azánba. Allah tudja, jól tettem-e vagy sem...de a macska előmászott a kocsiból. Következő esetünk már egy fa tetejére esett, illetve mászott. Már nagyobbacska volt, amikor kitettük a fűbe hemperegni. Ment is ez egy idejig, mig közbe nem jött egy kedves fa, aminek olyan hivogató törzse volt, hogy a koronájáig meg se lehetett állni. Létra nem volt, csak seprű...szegény macska...Senkinek nem mondhattam el titkom, gyűltek az emberek, a sajnálatok, a mosolyok, és úgy tűnt soha nem leszünk újra csak kettesben. És egyszercsak leszállt az est, az emberek megunták a bámeszkodást, csalódottan tértek haza: Ááá, majdcsak lejön reggelig...vagy ott alszik, aztán holnap kitalálunk valamit. Végre! Kettesben maradtunk, és most holtbiztosan, reményteljes, sőt szilárd tudással zengtem az Azánt, gyere, macska, hallgasd Urad szavát. És a kis kópé elindult. Nyávogott, mintha velem egyszerre repesné: Laa ilaha, ill Allah! Ő az Uram, Övé a tökéletes dicsőités, ha Ő velem, senki sincs ellenem. Minden kis lépése, ami közelebb hozta a földhöz ezt sugallta: nincs kitől félnem, csak Allahtól. Addig kúszott, mig kezemmel el nem értem, és kaptam ölbe: Isten hozott, kis muszlim macskám!

Azóta megnőtt, és szemtelen. Kételkedni kezdtem muszlimságában olyankor, amikor letámad ima közben, és néha, Allah bocsásson meg, sikeresen elrontja az imámat, amikor nevetésre késztet, mert ha nem a lábujjaimat harapdalja úgy, hogy az borzasztóan csiklintson, hát a közeli asztal tetejéről kapok egyet-egyet a fejemre, amikor éppen meghajlásra készülök. Ennyit tartott...az elején mindenki muszlimnak születik, aztán “kinövi”.

De nem, mégsem. Az én macsekom kitartó az iszlámban, Alhamdulillah! Eddig nem figyeltem, de most már tudom...ha mosakodni látom, közel az imaidő...

Ha leszáll a köd...

Allah pecsétet tett szivükre, hallásukra, látásukra hályogot küldött,... (2:7)
Süketség, némaság, vakság...(2:18)

Eltévedt árnyékként sikitok, mintha a sivatag közepén: Halljatok meg! Figyeljetek már rám! A Csend fáj. Üveges tekintetek, méla pislogás...kétségbeesetten kiáltok, de nem lát, nem hall senki. Üvegkalitkába zárva, hangtalanul döngetek hiába. Senki nem lát, csak az, Aki a föld fekete porába ásva is meglát.

Máskor dühös vadként, orkán erejével dúlok fel mindent. Nem...igy nem szabad, tudom...de figyelj rám, hallgass meg, kérlek! Szavaim falba ütköznek, visszapattanva úgy homlokon csapnak, hogy attól mindig eszembe jut: nincs semmi más, csak a fohász.

Máskor én némulok meg. Mondjam? Már mondtam...nem hallottál. Most se fogsz, hisz egyedül beszélem meg dolgaim, már fogalmazni se tudok, s ha tudnék is, te már rég tovarohantál.

És én vagyok a vak, hisz titkon látom, sirsz, s megnémulok. Nem sikitok kétségbeesetten, nem dúlok, mint az orkán, csak nézlek csendben és reménykedem, hogy egyszer majd te is megérted végre mért sikitok és dúlok, ha te vak és süket vagy, és mért leszek én néma, ha te sirsz...

Elkendőzött történetek

Arra gondoltam, összegyűjtögetem azokat a történeteket, amiket egy muszlim nő megtapasztalhat a civilizált nagyvilágban...

Pesten járva az ember mindenféle kultúrával összetalálkozhat, igy ott kevésbé bámulnak az emberek, mint édes kis szülővárosomban, Kolozsváron. Itt ugyanis a maximális egzotika az arab testvéreinktől jön, akik többnyire fiúk.Mégis vannak aranyos történések mindenütt, hisz az ember csak ember marad, határon innen és túl.

Pest:

-Szia. Te fény allergiás vagy?-Nem.. (tátott száj, összeráncolt homlok, vajon erre hogy is kéne reagálni?!)-Mert azok bugyolálják be magukat ennyire.-Khmm..nem, muszlim vagyok.-Jaj értem, arab a férjed.

Pest:

Régi ismerőssel találkozom, aki még nem tudja, hogy muszlim vagyok.-Te is igy fázol?

Kolozsvár:

Bár olvastam valahol, hogy elofordult már ilyen, az ember nem hisz addig, mig meg nem tapasztalja..Szomszéd kislány, akire már évek óta néha vigyázok, s akinek mesélgetek az iszlámról, s aki roppant okos és ügyes, butaságot soha nem hallottam kijönni a szájából, képes volt megkérdezni, valószinűleg idegesitési szándékkal:

-Te evvel fürdesz?

-Igen, és ruhástól...te nem?!

Kolozsvár:

Sietek át a városon,hosszú, bő fekete télikabatban, kielőzök két fiatalembert, akik ezt kedves szavakkal meg is köszönik.

-Odanézz ember, hogy néz ki az, ott előttünk! Akkora, mint három!

Kolozsvár:

Épp szállnék le a buszról, az ajtóban alló fiúk engednek is szaporán.

-Félre, srácok, leszáll a Madonna.

Egy pillanatra véletlenül engondolkodtam, hogy mire is gondolnak valójában, arra a Madonnára, aki félmeztelenül ugrál a szinpadon?! Na ne! Hát akkor meg ez a megjegyzés életem legszebb bókja, hisz Jézus édesanyjahoz hasonlitottak!(Allah békéjé legyen mindkettőjükkel)