"Elindulsz jobb felé, egyenesen előre az aszfaltúton. Egyszer csak elfogy alattad az aszfalt, meglátod. Tovább baktatsz a fűszálak hajlongó derekán. Útjelzőket teszel a fák kérgére, de hiába teszed – erről az útról sohasem fogsz visszatalálni oda, ahonnan elindultál. Elfogy alattad a fű, és a sivatag forró homokjában találod magad. Szomjadat oázis poshadt, de kellemes ízű vize oltja. Továbbvonszolod száraz, szomjas kicsi testedet. Ekkor a tenger állja utadat. Átúszod, egy segítőkész bálna hátán. A bálna kivet a túlsó partra, és te mindörökre adósa maradsz azért, hogy áthozott a tengeren. És ott, a tenger túlsó partján, amikor már kifutottak fejed felől a csillagok, a Nap, a Hold, és véget ért az ég is, és csak sűrű, nedves köd van mindenütt, amikor már a legutolsó fa és fűszál is elfogyott, és már mindenütt színes ceruzák nőnek a fák helyében, narancssárga gyurmából vannak a rókák (és egy cseppet sem ravaszok), akkor meglátod majd nővéremet, a grófnő szolgálólányát."
Gondoltál már a halálodra?
Nem! Fiatal vagy még...ráérsz ezen töprengeni, ugye? Naiv emberi lény, ami vagy! Ébredj fel végre, mert csak egy röpke pillanat az egész és lehet többé nem ébredhetsz meg.
Egy rossz mozdulat, egy sietős pillanat, nem kell más és búcsut intesz az evilágnak. Sorsod régen megiratott egy nagy Könyvben, s eföldi nem tehet semmit ellene.
Csak te tehetsz magadért, még mielőtt elrabolna a Halál Angyala.
Igyhát készülj fel a nagy útra, te fáradt utazó, hisz itt ugysem maradhatsz. Ez a világ ugyis csak mulandó. Vár a Teremtőd, vár a lelked nyugalma, csak hajolj meg őszinte hittel Istened előtt! És ha ezt megtetted, tégy meg még valamit. Ne menj el addig, mig nem hagytál magad után az Igazságból. Szórd szét, osztogasd. Adj belőle akinek csak tudsz, s tegyél róla, hogy legyenek majd utánad olyanok, akik tisztelik és küzdenek érte.
A Mindenható Allah adja, hogy Noémi családja erősödjön a megpróbáltatásokban és álljon ki az igazságért! amin....az ő emlékére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése