Egy néni (állitólag majdnem sirva) panaszkodott nagymamámnak, hogy nem köszöntem neki a megállóban. Nagymamám meg (helyettem) bocsánatot kért.
Lehet csak a hormonok hajtanak, de ez nekem nagyon nem tűnt helyesnek, gondoltam kijavitom a hibámat, különösebb kimagyarázás nélkül, pedig lenne rá logikus magyarázatom.
A legfőbbképpen az bántott, ami miatt az egész muszlim világ szégyenkezik. A néni azt kérdezte: -Ezt tanitja a Korán?
Engem lehet bántani, örültem volna annak is, ha ott a megállóban mindenki előtt szégyenit le, hogy fiam, nem tanitott meg anyukád köszönni? De nem, ha muszlim lesz az ember, rögtön a Koránba köt bele mindenki. Hiába rohangálnak keresztények ilyen-olyan változatos hibákkal, soha nem kérdi meg senki, hogy ezt tanitja-e a Biblia.
Muszlimként nem engedhetem meg magamnak azt, hogy rossz napom legyen, ne legyen kedvem valamihez, vagy éppen ideges legyek, nem csak amiatt, mert hálásnak kellene lennem minden Istentől kapott pillanatért, legyen az jó, vagy rossz, hanem amiatt is, hogy amikor kendősen lépek az utcára, mindenki a hibáimat lesi.
És mégis, néha vannak "rossz" napjaim...
Vettem egy dinnyét, gondoltam meglátogatom a nénit, és elbeszélgetünk, arról, hogy mit is tanit a Korán, és arról, hogy velem is lehet beszélgetni, nem csak nagymamámmal.
Összekerestem az egész utcát, de valahogy nem találtam meg a cimet. Megkerültem minden tömbházat, elolvastam minden névsort, rendesen belefáradtam. Végül úgy tűnt, végre megvan. Tasnádiné. Fel is kapaszkodtam a negyedik emeletre, kopogtam, de semmi. Újra kopogtam és megint semmi. Biztos nincs otthon, hát irok neki egy levelet, szólok, hogy erre jártam, s otthagyom a küszöbön a dinnyét. Még egy utolsót csengettem, hátha nem hallotta a kopogást, de nem történt semmi. Letettem a dinnyét és elindultam lefele. Mikor már majdnem leértem, hallottam egy ajtót kinyilni, utána pedig egy meglepődött jajgatást. Most már nem megyek vissza, majd csak találkozunk valamikor.
Hazaértem, beszélgetésbe elegyedtünk anyukámmal, és belém, mint villámcsapás sújtott, hogy a nénit nem Tasnádinak hivják, hanem Tusainak...
Assalamu aleykum féltestvérem!
VálaszTörlésIgaz én nem tudok a te írásodon és a tudásodon javítani,még,de szívesen olvasom inshaAllah mindegyiket.Én azért ebből is tanulok.
Ez az írásod ismételtem arról szól,hogy nem fogadnak el téged inshaAllah a vallásod miatt.Igazad van nagyon is amikor azt írod,hogy hány keresztény ember rohangál nagy sőt óriási hibákkal.Ezeket én is tapasztalom.Őket nem vonja felelősségre senki,hogy ugyan már ezt tanítja a Szent Biblia?De te csak véletlen másfele néztél de bizonyosan nem készakarva nem köszöntél és rögtön a fejedhez vágják,hogy ezt tanítja a Szent Korán?De csakis azért mert te más vagy vagyis nem keresztény.Nem tetszik,hogy te az iszlámot választottad inshaAllah.A lényegen nem változtat semmit mert te maradtál Istenhívő ember,sőt merem azt mondani,hogy jobbá lettél inshaAllah mint egy keresztény.Igaz,hogy a nehézség könnyebbséggel jár.
Allah vezessen téged az igaz úton.
Salam.