Terroristabőrbe bújva

Három gyerekem van, két fiú és egy lány. A nagyobbik most kezdett el olvasni, már ismeri az angol és arab betűket is. A középső kapott az apjától- csuklik el a hangja- egy háromkerekű biciklit, s azzal próbálkozik. A kicsi most tanul járni. Tegnap tette meg az első lépést, amikor tévézés közben elkapott a sirás. Talán elindult megvigasztalni.
Nem értik. Ők nem tudják.
A múlt héten törtek be a lakásunkba. A nagyobb gyerekek az anyósomnál voltak, a kicsi aludt. Engem a földre tepertek, anyámat összeverték. A férjem a segitségemre sietett, de túl sokan voltak. Elővettek egy pisztolyt, s vigyorogva emelni kezdték a szoknyámat. A férjem tusakodott velük, de ők erősen lefogták.
Amire végeztek velem, a férjem zokogott. Összetörve kuporogtam a földön, s a férjemet néztem, arra várva, hogy talán csak összeverik, és elmennek, hagynak minket. De nem. A fegyver elsült, s a férjem kerek szemekkel zuhant a földre.
Elmentek, megtompult minden s nem hallatszott semmi csak a vér csorgadozása. Némán néztem magam elé, s nem éberedtem ki, mig nem hallottam pici lányom keserves sirását a másik szobából. Kirohantam érte, ölbekaptam, s együtt sirtunk tovább az apja holtteste felett.
De nem, ezt még megkeserülik!


Volt egy kis kertünk, benne két olajfa. Nem fért meg benne sok, de elég volt ahhoz, hogy a forró nyári estéken kiüljünk teázni, s csodáljuk az apró virágok mellett meghúzódó paradicsom, murok és paprikapalántákat. Nem sok, de a miénk, saját termésből főzünk majd levest. Ebben a kertben ismertem meg a feleségem. Itt találkoztunk a családjával, s beszéltünk a házasságról. Gyönyörű lány volt, rögtön szerelmes lettem bele. Aztán megbeszéltük, hogy ide költözne, mondta, hogy nagyon tettszik neki a kert.
Azóta a kis olajfáknak megvastagodott a törzse, s árnyékuk véd a forró naptól.
De már nem minket.
Forró nyári este volt. Csendben jöttek. Én elszunditottam, a feleségem még kint tett-vett. Sikolyra ébredtem, majd fegyverdörrenésre, végül dübörgő léptek közeledtek. Bejöttek, s azt mondták:
-Takarodj, ez nem a te házad! És ne ellenkezz, mert úgy jársz mint a feleséged.
Nem tudtam, mi történhetett vele, de kézenfogtam a gyereket és szaladtunk, ahogy csak tudtunk. A küszöbön ott fénylett a feleségem vére, az olajfa alatt pedig ott volt a sápadt teste.
De nem, ezt még megkeserülik!


Bent főztem a konyhában, s közben hallgattam a gyerekek viháncolását. A gyerekeim kint játszodtak az utcán, amikor részegen arra jártak.
Hallottam a horkanásukat, hangos röhögést, majd egy durranás. A gyerekek kiáltozva szaladtak szét. Gyorsan kinéztem az ablakon, s láttam, ahogy a kisebbik fiam térdrerogyva kap a hasához. Minden gyerek elszaladt, csak egy maradt ott. A nagyobbik fiam. Megmeredve állt, és nézte kistestvérét, amint haldoklik. Lassan közeledett felé, mire ők ráorditottak: -Mit akarsz, kölyök, szaladj, hogy legyen céltáblánk.
A fiam nem szaladt, csak a testvére felé közeledett. Mérgében felvett egy követ és megdobta őket. Amire én odaértem mellé, már nem maradt más csak az utolsó szusszanása. A kisebbik már rég elvérzett.
A csapat meg hahotázva továbbállt: -Kővel dobigál a kis terrorista!
De nem, ezt még megkeserülik!

Maher Zain: Palestine Tomorrow Will Be Free
http://www.youtube.com/watch?v=foSbqLi6U10