Voltam egyszer egy esküvőn. Összeultünk, lányok és kaján vigyorral az ajkunkon beszélgettünk a menyasszonnyal. Mosolyogtam én is, mig egyszer meg nem kérdezte valaki:
-Na és te? Nem akarsz férjhez menni?
Pár héttel később a nálam pár évvel fiatalabb lány, akiből azelőtt lett feleség, kiváncsian vett kezébe egy könyvet. Mint, ahogy mindannyian tettük a többi könyvvel. Körbement mindegyik könyv mindenki kezén, kivéve egy, az ami az ő kezében volt. Legtöbbünk szerint ez volt az egyik legérdekesebb: Hogyan neveljük az Iszlámra gyerekeinket.
Mivel engem is érdekelt volna, elkértem, de jött a válasz:
-Minek neked ez a könyv? Nekem úgyis valószinüleg hamarabb lesz gyerekem, mint neked.
Rendeltem anyukámnak egy fülbevalót és egy medált. Arany napocskák, középen narancssárga kő, amiben meteorit darabkák. Úgy gondoltam kedves lesz úgy átadni, hogy:
-Úgy szeretlek, még a csillagot is legoztam az égről.
Másnap, miután munkából jött haza, megkérdeztem, mit szóltak a kollegák:
-Na látod? Mégis csak szeret téged a lányod.
És mondd az én szolgáimnak, hogy úgy beszéljenek, ahogy az a legillendőbb! Bizony a Sátán a viszály magvait hinti el köztetek. Bizony a Sátán nyilvánvaló ellensége az embernek. (17:53)
Illendő beszéd és megbocsátás jobb az olyan adománynál, amelyet zaklatás követ. Allah gazdag és kegyes. (2:263)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése