Van egy hadísz, ami az Allahra való hagyatkozásról szól. Röviden: kösd ki a lovadat, ÉS bízd Allahra. Tedd meg azt, amit meg kell tenned, aztán pedig hagyatkozz Allahra. Ha ezt megteszed, és ennek ellenére megeszi az oroszlán, nem mondhatod azt, hogy ez Allah akarata! Nézd meg, vajon jó helyre kötötted-e ki? Mert, ha oroszlán barlangjába kötötted, nem jó helyen volt, s ez nem más, mint a te cselekedeted logikus következménye...
Lelkünknek gyógyír a hit. S mégis oly sokszor csukjuk be a szemünk, s takarjuk el az igazságot ahelyett, hogy bátran-Allah segítségével-szembenéznénk vele, szembenéznénk valódi önmagunkkal, hibáinkkal s erényeinkkel.
Ma azon gondolkodtam, hogy nem lesz elég a pénzem bevásárolni. Közben eszembe jutott, hogy valahol lapul egy kis dugipénz. Előkotortam, kifizettem a szükségest. Aztán továbbsétáltam. Megakadt a szemem a könyvesbolt hatalmas akcióin...bementem, gyerekkönyveket nézni. Hát mit ad Isten...a sors, az eleve elrendelés?! Találok egy kincset az arab kultúráról, tudományról, gyerekeknek! Benézek a pénztárcámba...pont annyi pénzem maradt. Tetessem félre? Holnap visszajövök. Mi van, ha holnap nem tudok jönni, vagy holnap másra kell a pénz? Mi van, ha mégsem teszik félre és valaki megveszi? Elrendelés? Allah akarata? Az igen, hogy ilyen könyvre bukkantam, az is, hogy ennyi pénzem volt...de az, hogy ma vettem meg, és nem holnap, nem tetettem félre, és nem kerestem más könyvesboltban, nem rendeltem meg neten...az szabad döntés, és szabad akarat. Azt nem befolyásolhatom, hogy Allah mit ad elém. De azt igen, hogy mit kezdek vele...s a döntés, amit hozok, minden egyes lélegzetvételemmel vissza fog köszönni az Ítélet Napján, mint következmény, amivel el kell számolni.
